Az eredeti képek elérhetők innen: https://hdl.handle.net/2027/hvd.hwrnhz.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
Regény
Irta BiróLajos
Budapest 1917
Singer és Wolfnerkiadása
Minden jogot fenntartunk.
Budapesti Hirlapnyomdája – 15012
A hotel mögött sötét fenyőerdők mentek a hegynek fel. Afenyőerdőkön túl már a zord hegy meztelen kőteste látszott. A hotelelőtt széles terrasz volt; messze el lehetett róla látni asikságra. A terrasz székein és padjain fehérruhás és tarkaruhás nőksütkéreztek. Délfelé járt az idő.
A nők között egyszerre mozgás támadt. A hotel kőlépcsőjén kétférfi jött lefelé és a terraszon át lassan ballagott egy üresgloriett felé. Az egyik karcsú és igen magas fiatal ember. Barnaarc, keskenyre nyirott barna bajusz és diószínű, de éles éskötekedő pillantásu szem. Puha kalapját kissé félrecsapva ráhúztaaz egyik szemére. Olyan volt, mint egy nagyon szép magyarparasztlegény. Ez Aradi János volt, az énekes. A másiknak – azalacsonyabbnak és kövérebbnek – borotvált, sápadt arca nem lettvolna csúnya, ha az orra nem nagyon lapos és ha duzzadt szája nemnagyon nagy. Ez Lippai Kázmér volt, költő és zenekritikus.-4-
A nők felzaklatottan mozgolódtak, suhogtak, susogtak; abeszélgetések tüntetően elhalkultak vagy tüntetően hangosakkálettek; a János lehúzott kalapja alá kék és fekete tekintetekkerestek utat, és az egyik csoportból, amelyben lányok állottak,hangosan zugott fel az elragadtatás:
– Milyen édes! – mondták bele a fiatal hölgyek a János arcába. –Milyen drága.
János mozdulatlan arccal, de kötekedő tekintettel vette le akalapját egy-két ismerőse előtt. Lippai mosolyogva mondta:
– Őfelsége lever-je. Ez, remélem, mindennap így van.
– Mindennap, – felelte János. Azóta gyűlnek ide ennyien, amiótadéltájban erre megyek le ujságot olvasni.
– Hagynak?
– Tudják már, hogyha ilyenkor zavarnak, goromba vagyok.
Leértek a glorietthez és leültek. Lippai leveleket szedett elő azsebéből. Szerződési ajánlatokat János számára. János meghallgattaaz ajánlatokat, azután így szólt:
– Szóba se álljunk velük. Arra kérlek, csak Wormserrel tárgyalj.– Ne garasoskodjék; ne fecsegjen arról, hogy engem Amerikában mégnem ismernek; ha egyszer énekeltem, majd megismernek; garantáljonne ötvenezer márkát, hanem százezret; viszont én októbertől májusigakkor azt teszem, amit ő akar. Nekem ez jobb így; én szeretekengedelmeskedni, mert ambicióim nincsenek; és minél többet keres ő,annál jobb nekem. -5-
– Jó, – mondta Lippai, – még ma irok neki. És ha alkudniakarna?
– C’est à prendre ou à laisser, – mondta János.
Elővette az ujságjait és olvasni kezdett. Lippai a leveleketrendezgette, azután ő is ujságot vett a kezébe. Félóra múlva egyboy sietett le a hotel felől hozzájuk.
– Nagyságos úr, – mondta Jánosnak, – kérem szépen, tessékfeljönni. Egy hölgy keresi a nagyságos urat. Fent vár ahallban.
– A déli vonattal jött? – kérdezte János csodálkozva. – Nemláttam…
<