Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 183. oldalontalálható.
MOLNÁRFERENCZ
*
BUDAPEST, 1899
KUNOSY VILMOS ÉS FIAMŰINTEZETÉBŐL.
Friss rózsaszinnel kel a hajnal messze a kék hegyeken túl. Ésrózsaszinnel szomorodik el az égboltozat alkonyatkor, amikorszerelmes zenét suttognak egymásnak illatnyelven a virágok. Felhősohasem járt azon a vidéken, esőt sohse láttak, akik arra laknak.Csupa kék a mennybolt, nappal világos, éjjel mélységesen sötét. Ottkülönös filozófiával élnek az emberek, s talán csak ezzelmagyarázható, hogy éppen ott esett meg az én mesém, amelyben ugyankevés morált fogsz találni, kedves olvasó, de legalább lesz benneaz életnek valamelyes filozófiai fölfogása.
Messze, igen messze, Ázsia kellő közepén volt az Abomár királybirodalma. Boldogan éltek benne az emberek, mert nagyon ritkán-6-történt valami esemény, nagyon ritkán volt valami izgalom ebben aszép országban. Csak minden évben egyszer volt emelkedett ahangulat, az ország egyetlen ünnepén.
A csókok éjszakája volt ez az egyetlen ünnep. Az eredete a régikorokba száll vissza s alapja egy legenda.
Ugy hangzik ez a legenda, hogy élt a birodalomban valamikornagyon régen, egy gyönyörű szép asszony. A haja selymes, sötétaranyszinű volt, kétfelé választva hordta és a homloka fölöttkeskeny bársonyszalaggal szokta volt átkötni. Ez az asszony volt azAbomár király birodalmának egyetlen vértanuja. Ugyanis végtelenülbecsületes, tiszteletreméltó szent asszony volt, aki sokatszenvedett a férjétől. Mert brutális, vad, borotválatlan arczuember volt a férje. Ok nélkül ütötte, verte, szép haját a kezérecsavarta s úgy tépte, csupa alaptalan féltékenységből.
Az asszony angyali türelemmel tűrte mindezt. Egy jajszava semvolt soha. Végre egyszer nagyon haragosan jött haza az ura. Ráfogtaa szelid szép asszonyra, hogy szeretőt tart, hogy megcsalja ahitvesét. Az asszony csak ennyit mondott: -7-
– Nem igaz.
Többet nem is védekezett, mert ártatlan volt, mint a hópihe,amely a föld felé esik s amely még nem ért a sárhoz. De a férj nemhitt neki. Este elkezdte kinozni. Tüzes vasakkal égette. Levagdaltakezeit, majd a lábait. Kinozta, de nem ölte meg a szent asszonyt.Csak reggel felé, amikor kisütött a nap első sugára, szenvedett kia mártirasszony kinos halállal. És a monda szerint három nap éshárom éjjel ezüstfény sugárzott az arczából, jeléül, hogyvértanuhalált halt a szegény Illi asszony.
Hát ezen a legendán alapult a csókok éjszakájának ünnepe.
Azóta, hogy a szegény Illi asszony vértanuhalált halt,bosszúálló törvényt hoztak az ország bölcsei.
Ugyanis kimondták és kihirdették Illi asszony temetésekor, az ővirágos fehér koporsója fölött, hogy ettől a naptól fogva mindenesztendőben megünneplik az Illi asszony ünnepét. Megkinoztatásaéjszakájának minden évfordulóján meg van