Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 288. oldalontalálható.
Ambrus ZoltánMunkái
v. kötet
SOLUS ERIS
Ambrus Zoltán Munkái
V.
SOLUSERIS
BUDAPESTMDCCCCVII
VIII., ÜLLŐI-ÚT18. SZÁM.
RÉVAITESTVÉREK
IRODALMI INTÉZETR.-T.
Ambrus Zoltán
SOLUS ERIS
BUDAPESTMDCCCCVII
VIII., ÜLLŐI-ÚT18. SZÁM.
RÉVAITESTVÉREK
IRODALMI INTÉZETR.-T.
AZ ÖSSZES JOGOKFENTARTÁSÁVAL.
Révai és Salamonkönyvnyomdája Budapest, VIII., Üllői-út 18.
I.
– Tudnék neked egy munkát – szólt a mester, a hogy beállítottamhozzá. – Csak az a kérdés, milyen kedvben vagy?
– Alacsony, pimasz, czudar rosszkedvben. Talán még soha sevoltam ennyire – feleltem.
– Mi bajod?
– Semmi különös. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon melegvan, soha sincsen jó idő. Rosszkedvü, fáradt, elcsüggedt vagyok.Egyéb bajom nincs, de nekem ez is elég.
– Ez azt jelenti, úgy-e, hogy télen sok a kritikus, nyáron megkevés a vevő? És lassankint elveszíted a tehetségedben valóbizalmadat?
– Olyanformán. Kezdem átlátni, hogy multamban nincs öröm, sjövőmben nincs remény. A mester nem is képzeli, hogy micsoda bajez.
– De képzelem. A régi szép időkben nekem is voltak efféle bolondóráim. A mikor még nem volt semmi komoly bajom, mint mostneked.
– A mesternek könnyü. Kidugja csibukját a Pantheon ablakán,lenéz az alant bukdácsolókra és azt kiáltja nekik: »Csak törjétekmagatokat! Én is vesződtem, a míg ide jutottam!« -2-
– Te beszélsz így, semmirekellő?! Huszonnyolcz éves vagy; azegészséged, mint a vas; egy kis tehetség is szorult beléd. Mikellene még?
– Egy garas ára siker. Egy kis hit. Valami kevés öröm.
– Szóval: a mi megjön magától; a mit csak ki kell várni. Deilyen bolond az ember! A mig fiatal, mindent akar, a mi nincs;észre se veszi a gazdagságát s kesereg, hogy ez meg az hiányzik.Mikor aztán megöregszik, már nem akarna semmit, de mindenét odaadnáaz eltűnt évekért. Nem tudja élvezni, a mit, cserében ifjuságáért,megszerzett; csak kesereg, hogy nem tud visszafiatalodni.
– Vannak szerencsés kivételek. Itt van például a mester. Amester ma is fiatalabb, mint én…
– Igen, lélekre. Köszönöm.
– … és huszonnyolcz esztendős korában már ott volt, a hová én,úgy látszik, soha se fogok eljutni.
– Hja, barátom, én szorgalmasabb voltam, mint te. Nemszerelmeskedtem annyit, hanem tanultam. Nekem is voltak mod