A tartalomjegyzék a 311. oldalontalálható.
Eötvös KárolyMunkái
xxii. kötet.
(Szépfaludi Ö. Ferencz uj közlése Sobriról. –Szigeti József szinművészünk nem ismerhette Sobri dolgait. – Sobritársainak végzete. – Az álnév. – Tudásom forrásai. – KisfaludySándor. – A billegei csárda.)
Ki volt hát Sobri?
Ezt a kérdést veti föl a jó Vasárnapi Ujság mult heti száma.(1905. évi novemberben.) Nem először vetődik föl ez a kérdés. Sobrieltünt régen, közel hatvankilencz esztendeje. Ma már öreg ember azis, a ki akkor született. Ha Sobri élne: ma már közel járna aszázadik esztendőhöz.
A kérdés érdekes. Különösen érdekes volt hatvan-hetven év előtt.A Bakony vidékén, Pápán, Győrben, Veszprémben egykor sokan úgyvoltak meggyőződve, hogy Csuzy János előkelő nemes ifju snagybirtokos volt Sobri. A Duna-Tisza vidékén s Pesten is százanesküdtek arra, hogy az igazi Sobri nem volt más, mint gróf VayJózsef, a hires gazdag Vay Ábrahámnak, Borsod jeles alispánjának éskövetének, Máramaros főispánjának, a később gróffá lett tekintélyesfőurnak -2- másodszülött fia. Vakmerő, délczeg,kalandos természetü hires lovas Józsi gróf: ez lett volna SobriJóska.
Mindez üres mende-monda. Egyik se Sobri volt.
Most Szépfaludi Ö. Ferencz uj névvel áll elő a VasárnapiUjságban. Azt mondja: Kopácsy József esztergomi érseknek ésprimásnak még veszprémi püspök korában volt egy kuktája s későbbdaliás huszárja, valami Schober Jóska nevü. Ez 1837-ben szerelmiviaskodás közben agyonütött egy őrmester katonát, azután megugrotts bakonyi hires betyár lett Sobri Jóska néven. Halála ugykövetkezett el, hogy ütközet közben valami kunyhóban elégett, deazt is hirlelték, hogy megunta a haramia