A tartalomjegyzék a 179. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=gRkQAAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
REGÉNY.
IRTA
JÓKAI MÓR.
II. KÖTET.
(A forditás jogátszerző fenntartja magának).
PEST.
EMICH GUSZTÁVKIADÁSA.
1862.
Pest, 1862. NyomatottEmich G. m. akad. nyomdásznál.
Ankerschmidt fényes uj kastélya, melyrenaissance-stylben1)épült, az utfelől egészen eltakarta amaz ócska épületet, melynekbirtokába Garanvölgyi Ádám oly makacsul nem bocsáta senkit. Csak amidőn az ember a házat megkerülte, tünt szemébe az ódon emlék, vénvadgesztenye fáktól környezve, mik tetején körül összehajlottak,mintha ők vállalták volna magukra, hogy majd védeni fogják aviharok ellen. Hasonló szivességgel volt a megkoppadt téglafalakhoza zöld folyondár, melynek repkényindái az ablakok közeit egész atetőig befutották, mig tőszáraik olyan bolyhosak voltak már, mintegy őzláb.
A ház környékét egész a fák tövéig szépen körülnőtte a fű, addigvolt az Garanvölgyi birtoka, azon innen be volt hintve kavicscsal atér, ez már Ankerschmidt lovagé volt. Ankerschmidt korlátokkal iselkülöniteté az idegen tért nehogy valami szekérrel vagy lóvalrátévedjenek. -4-
Az ó kastély környékén tehát akkorát nőhetett a fű tavasztólőszig, a mekkorát akart, azt se nem aratták, se nem taposták.
Hanem négyszer egy évben, rendesen elválasztott időszakokban elszokott oda jönni Kampós uram, egy csomó kulcscsal; felnyitogattaaz ajtókat, kiszellőztette a szobákat, odabenn tett vett, ki tudjamit? félórai motozás után ismét bezárt maga után mindent seltávozott.
Hogy e rendes negyedéves megjelenés az ócska házban fel neötlött volna Straffnak, a kit most már csak nevezzünk a maga nevén,alig föltehető.
Straff csakugyan ott maradt a lovag családjánál, zongora-tanitóihivatalos minőségben. Mint tudjuk, igen jól tudta játszani azongorát és a lengyel menekültet; a minek őt utoljára magaAnkerschmidt is hitte.
Egy ilyen negyedév-fordulati napon Straff, a mint megsejtéKampós uram közeledtét, utána osont, s mig az maga után bezárta aház ajtaját, addig ő egy orgonabokor árnyában elbujva, rálesettazon szoba ablakán át, a melybe az ajtók nyitása után hallotta őtbemenni.
Kampós ur a szobába lépve, elébb körülnézett, hogy jól be vannake vonva az ablakokon a függönyök. Az kikerülte figyelmét, hogy azegyik ablak ónkarikája ki van esve, s azon -5- keresztül egybenyuló szalmaszálacskával valaki a függönyt annyira felemelheti,hogy a nyiláson át megláthassa, a bennlevő mit csinál?
Kampós uramon nagy ujjas csurapé volt, a mi igen alka