DEGRÉ ALAJOS
(AZ 1848–9-ik ÉV ELŐTTI,ALATTI ÉS UTÁNI IDŐKBŐL.)
II. KÖTET.
MÁSODIK KIADÁS.
BUDAPEST.
PFEIFER FERDINÁNDKIADÁSA.
1884.
Márczius tizenötödikén ezernyolczszáz negyvennyolczban.
Mogorva idő s nyirkos hideg volt; az eget szürke felhőkboritották s a földet hóviz lepte el. És én mégis oly barátságosszinben láttam mindent! eltőtem tündökölt széles e világon alegkedvesebb városom: Pest, rám mosolygott a Dunapart, s ugyrémlett, mintha ezen ismerős házak a viszontlátás üdvözletétintenék felém. E légkörtől megittasultam.
Meglátom barátaimat, annyi jóemberemet; élvezni fogom a nemzetikör szellemét, visszakerülök ahoz a kedves kerek-asztalhoz, holkifogyhatlan a kedély, s ha egyiknek bánata van, a többi azteloszlatni iparkodik. Lelkes, derék fiuk mind! csak gondolni isrájok, öröm.
Az éjet álmatlanul töltöttem a gőzösön, kipihenek kevéssé. Nemvolt lehetőség, forgott velem az ágy, a szoba s az egész világ;végre az izgatottság ugy elfogott, hogy ágyamból kiugrottam, minthafejem felett égne.
Nem volt maradásom; felöltöztem, hogy reggelizni menjek,legalább lapokat olvasok, három nap óta ugy sem tudok avilágról.
A mint az utczára léptem, szokatlan mozgást láttam;kisebb-nagyobb csapatokban siettek az emberek. Itt-ott heves beszédhallható. -4-
Az első ismerős, a kit megpillantottam, Delleter Jean fodrászvolt. Egy csapat élén ő is sietett. Magamhoz intettem.
– Mondja, kérem Jean, mi történt?
– Nem tudja?
– Messze vidékről jövök, s három nap óta hirlapot semláttam.
– Hát Bécsben forradalom.
– És itt?
– Itt csak lárma és nyugtalanság. Hát ki ellen is lehetne ittfordulni? ezzel köszönt, s visszasietett csapatához.
Megkettőztettem lépteimet, s egyszerre a Pillvaxbantermettem.
A Pillvax előtt roppant tömeg fiatalság kiáltott: Éljen a szabadság!
Szivem hangosan vert ennek hallatára.
Benn a kávéházban is nagy volt a forrongás, heves beszéd sviharos kitörések.
Mekkora volt csodálkozásom, hogy körültekintve, senkit se láttama kerek-asztal tagjaiból. Lehetséges-e ily mozgalom szinhelyétőltávol tartózkodni oly egyéneknek, kik szóval és irásban mindég aszabadság eszméjét hirdették? El fognak jönni, el kell jönniök, dehol késnek?
Reggelihez ültem. Többen lehettek ismerőseim közül a kávéházban,de annyira mással volt mindenki elfoglalva, hogy engem senki semvett észre.
Egyszerre dörgő éljen! rengeti meg a falakat, s a hátulsó ajtónátszellemült kifejezéssel belép: Petőfi, Jókai, Irányi, IrinyiJózsef, s vagy három-négy uj alak.
Üdvözletökre siettem. -5-
– Na jó hogy megjöttél, mondták, épen ideje. Aztánmegismertettek az uj alakokkal. Vasváry Pál, Bulyovszky Gyula,Nyáry Albert; mindhárom az első ifjuság hajnalán, pelyhedző állal slelkesült szemekkel csatlakoztak a vezetőkhöz. Most már én is atörzshöz tartoztam, a nélkül, hogy tudnám, mit és hovaszándékoznak? de hát én föltétlenül megbiztam barátaimban s vakonkövettem, követtem volna még akkor is, h