Bántott, döfölt folyton a Pénz is S szép humanitások játsztak velem, De lelkemből más sohsem érdekelte Fölszánt poéta-ceruzámat, Csupán Politika és Szerelem.
S úgy számítottam rég ki végem: Gyülöletim hogy eléggé nagyok? Egy akadt nőstényért elég botorság Inulhat el még inaimból? Hahogyha nem, már mindent itt hagyok.
Tudok-e még nádor-választó Kisúr-ősimmel szólni makacsul S tudok-e még asszony után rohanni Szavakon és gyüléseken tul Vágyva-robogva, keresztül-kasul?
Néha megingok s szégyen-hülten Havasnak, vénnek érzem a fejem S azt hiszem, hogy minden vivát a másé S hogy idegen tőlem régóta Balog nádor-úr s bolond szerelem.
De jönnek remete kanokként Ős sűrűkből ki szerelmek, dühök: Új talmi nádort megölni is tudnék, Kivánom őrülten a csókot S csatában, hitben, tűzben vénülök.