Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 251. oldalontalálható.
ELBESZÉLÉSEK
IRTA
MOLNÁRFERENCZ
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA
1908
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
Édes márcziusi nap süt a templom falára. Valami félénk kis szélfanyar, de izgató szagokat hoz a hegyekről, s ugy érzik, hogy azegész rengeteg nagy levegő-égnek ez a csipős illat az alja, azamatja volna, sürübb, mint a többi, a mi higan, kéken, nap-ittasanborult a hegyvidékre.
A templom körül szines kis temető kövei villognak. Az ajtóbanáll a leány meg a tanitó. Kora délután van, márcziusi kora délután,langyosan hüvös az idő, melegecske de borzongatós, mint a milyenilyenkor lenni szokott.
Valahonnan egy gyerek került elő és beszalad a templomba.-4-
– Na itt van – mondja a tanitó. – Most már itt van.Mehetünk.
Bemennek. A gyerek eljött a fujtatót kezelni. Kis orgona van atemplomban, a hegyi falu körül sok az erdő, az erdőnek van egygazdag ura és a gazdag ur hozatta az orgonát.
Most orgonálni mennek, mert a leány férjhez megy és csak háromnap választja el az esküvőtől. Az esküvőn a tanitó fog orgonálni, sehez próba kell, mert ez hivatalnoknak a lánya, gőzfürészikisasszony, s a ki elveszi, pirosarczu, erős férfi, szintén nemparaszt, hanem iparvasuti ember. Szép Lajos felügyelő, inspektorur, barna bársony mellénye van, évi fizetés, egészséges szervezetés még egyszer: inspektor ur.
A kotta, a mit a tanitó visz, Lohengrin nászindulója, orgonáraátirta P. J. innsbrucki karnagy. A leány virágot visz. Igy mennekbe ketten a hüvös templomba, a leány felpróbálta ma a mennyasszonyiruhát, most fel akarja próbálni a nász-zenét is, ettől függ: lassanjöjjenek-e ki, milyen lassan jöjjenek, -5- mert a tanitószerínt ugy szép, ha épp akkor fogy el az induló, mikor kiérnek aküszöbre.
Ezt tegnap este beszélték meg. Nem a leány hivta a tanitót, atanitó magától ment el este a leányhoz.
– Utoljára megyek hozzá – gondolta. De azért mégis afehérpettyes kék Lavalliéret kötötte a nyakára. Nem kell ehezszegény falusi férfinak lenni: mind azt hiszszük, hogy az utolsóperczben is segithet valamit még a nyakkendő, vagy más egyéb.
De csak néhány szót mondott. A leány várta Szép Lajost és anyakkendő beleolvadt az általános semmibe, a tanitóval együtt. Delegalább sikerült megbeszélnie az orgonapróbát. Sóhajtások estek ésa tanitó most az orgonapróbára gondolt, arra, hogy csak kettenlesznek, arra, hogy hosszu évek óta annyi mindent mesélt, sóhajtotta leánynak és most máshoz megy, s ő olyan szomoru, hogy még azorgonapróbának is tud örülni. Ez ugyanaz zenében – gondolta – minta fehérpettyes kendő ruházatban. És mind a kettő nem más,-6-mint az a bizonyos «még egyszer», a «csak még egyszer», az«utóljára». Ezt gondolta tegnap este és most már nem gondolja, mertlátja a leány szemét, a mely hidegen, mértékletesen csillog: vágy,gondolat, érzékenység nélkül, s épp oly nyugo