Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 218. oldalontalálható.
(FELJEGYZÉSEK,KRÓNIKÁK)
ÍRTA
MOLNÁRFERENC
BUDAPEST, 1917
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA
KIADÁSA
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
Ezek a naplószerű feljegyzések:– anekdoták, vitatkozások, felháborodások, ujsághírekhez ésolvasmányokhoz irott széljegyzetek – kereszteződés gyermekei. Anapló és az ujságcikk házassága ez a műfaj, amit különleges magyarviszonyaink teremtettek meg. A papirosra naplónak iródtak, de aziró tudta, hogy még meg se szárad a tintájuk, már nedves leszrajtuk a nyomdafesték.
Ismerősökről szólnak: az én ismerőseimről és a mindenkiismerőseiről, nagynevűekről, névtelenekről – kortársakról. Ha egyelszánt kutató száz év mulva egy könyvtár zugában megtalálja ezt akönyvecskét, tekintse bátran -4- naplónak. Akkorra márlehervad róla minden, ami nem napló.
Ennek a késői olvasónak üzenem: a kor, amelyben ez apróságokiródtak, nyugtalan és fülledt, de még boldog kor volt, a háborútmegelőző néhány év kora. Az utolsó fejezet Ferenc Ferdinándhaláláról szól. Ez mentse az előzőek gondtalan hangját, ez jelöljemeg pontosan a könyvecske korát és talán azt a napot is, amelylyela mi életünk boldogsága tulajdonképpen végleg lezáródott.
1910 április.
Ma már hatalmas szervezet a Gyermekvédő Liga, de még talán maguka liga vezérei se tudják, hogy ki volt az első gyermekvédő Pesten.A külső Józsefvárosban, Ferencvárosban minden kisiparos tudja.Valóságos legendakör szól róla. Ismert, kitünő úriember, most márnyugdíjban van, de akkoriban rendőrtanácsos volt és a toloncházigazgatója. Urs Nándornak hivták. Hatalmas, szélesvállú, zord arcú,nagyon félelmes ember volt, és amikor fényes egyenruhájában, zörgőkarddal, villogó szemmel végigment az utcán, reszketett tőlemindenki, akinek volt -6- oka a rendőrségtől félni. De azt mindenkitudta róla, hogy aranyszívűbb ember kevés hordja a rendőrtisztekuniformisát. Furcsán hangzik, de így van: valósággal imádták atolvajok és betörők. Az ő idejében igazán humánus intézmény volt atoloncház, ahol leginkább az odakerült gyerekek irántérdeklődött.
Az ő gyermekvédő akciója olyanformán kezdődött, hogyidőről-időre szemlét tartott a toloncházba került züllött fiúkfölött. Kikérdezte, vallatta őket és amelyiknél azt látta, hogy mégmegmenthető az emberiség számára, arra rámordult:
– Gyere fel az irodámba.
A gyerek reszketve ment föl és ott Urs bácsi ismétrámordult:
– Akarsz tisztességes ember lenni?
– Hogyne akarnék.
– Megigéred nekem, hogy ember lesz belőled? -7-
– Megigérem.
– Dolgozni fogsz, jól viseled magadat, tisztességes leszel, nemhozol szégyent rám.
– Megigérem.
– Akkor most eredj le,