Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 245. oldalontalálható.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
LXXVII. KÖTET
A LÉLEKIDOMÁR.I.
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1897
A LÉLEKIDOMÁR
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
I. RÉSZ
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA
1897
A CZÍM-ALAK.
A mi az állatszelidítő a fenevadak ketreczében, a mi a hindukigyóbűvölő a csúszó-mászói között, a mi a ló-idomár afék-nemszokta szilaj ménnel szemben: az a «lélekidomár» a lelkesállatok világában.
Új szó, rossz szó, de nincs más.
Az alak pedig létezik, mely e rendkívüli fogalmat betölti: újszót kellett a számára kitalálni.
Egy közönséges ember, a kinek nincs a kezében sem Mózesvarázspálczája, sem villanyütésű Cagliostro-bot, még csak egycsendbiztosi korbács sem, a ki nem rendelkezik Monte Christo-imesés kincsekkel, nem hoz magával hódító külsőt, a ki nem művész,nem költő, nem hős, még csak nem is politikai celebritás.
És mégis csodákat tud tenni.
Kitalálja annak a gondolatját, a kivel beszél, azt a gondolatot,a mit az elmondott szó gondosan rejteget.
Eléje kerül a szándéknak s kihallgatja a titkos vágyakat.
Önvádra kényszeríti a megrögzött bűnöst, éjlátta, sírelhantoltarémtetteket napfényre idéz.
A kétségbeesettet, a ki öngyilkosságra gondol, visszavezeti aléleknyugalomhoz, megtanítja remélni, új életet kezdeni.
Lát szivet és lelket, a börtönök sötétjén s az úri termekcsillogó ragyogásán keresztül.
Idegen országban, új társaság, ismeretlen világ közepett isegyszerre otthon találja magát, s úgy játszik az emberek lelkein,mint a virtuoz a hegedűn. -2-
Halálos ellenségét jó barátjává tudja szelidíteni.
A hű czimbora képében felismeri veszedelmes ellenfelét és védenitudja magát messze időre tervezett kelepczéi ellen.
A gőgös megvetéstől kicsikarja az elismerő becsülést.
Kiszemel száz életfogytig elitélt rab közül egy méregkeverőt, sazt teszi mindenesévé, a kire minden nap rábizza az életét.
Rajongó ragaszkodásra kényszeríti a kaczérság mintaképét.
És elég merész letépni a saisi kárpitot egy női szívrejtélyéről, melynek jelmondata: «a mások boldogtalanságának örülnis gyűlölni a saját boldogságát».
És ez az ember a mellett nem valami kivételes lény: nem próféta,nem önfeláldozó martir, nem megváltó szent, hanem rendes,közönséges észjárású ember, a kinek minden vágya, öröme, fájdalma,olyan mint más emberé szokott lenni: a ki