Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 305. oldalontalálható.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XC. KÖTET
DE KÁRMEGVÉNÜLNI
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1898
DE KÁR MEGVÉNÜLNI!
REGÉNY
EGY VÉN ÖCSÉM-URAM ÉLMÉNYEIUTÁN
IRTA
JÓKAI MÓR
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA
1898
ELŐSZÓ.
Először azt a czimet akartam adni ennek az izének, (mely,fájdalom! rám nézve nem regény), hogy «egy becsületes embergonosztettei». Mert hát én az vagyok: becsületes ember; egyébczímem sincs: se «tisztelt hazafi», se «szeretett polgártárs», se«elismert szakférfiu». Csak becsületes ember: minden pontban; még apontok pontjában is.
Mustrája vagyok a férjeknek, annyira, hogy azt beszélik rólam,hogy ha meghalok, porrá égetnek, s mint Artemizia királyné tettMauzolusz királylyal, italba keverik hamvaimat s úgy adogatnak be,de nem a nőknek, hanem a férjeknek, mint óvó-szérumot a hűtlenségbakteriumai ellen.
És ez nem is lett volna rossz regényczím: egy becsületesembernek a gonosztettei. Hanem hát ez még is nagyon hasonlít asviháksághoz, egy neme a hetvenkedésnek: virtuskodás olyannal, a minincs. Sohasem szerettem a dicsekedést. Mit dicsekedjem a bűnömmel?Elég ha a feleségem így szólít, hogy te «bűnöm!»
Inkább választottam ezt a czímet «… De kár megvénülni!»
Ezzel aztán be van ismerve, hogy vén vagyok.
Biz az vagyok. Az ötvenediket járom.
De hogyha összeszedem magamat, ha a szerpántot jól megszorítom aderekamon, a szakállamat odáig, a meddig bicolor lett,kiborotválom, senki sem mond többnek negyvenyolcznál. Ebben ismegmaradok állhatatosan negyvennyolczasnak. -2-
Csak annak a melanogénnek ne volna olyan penetrans szekfüszegbűze, mely három lépésről elárulja, hogy az ember a hajátvédelmezi!
Hát én bizony nem tagadhatom, hogy a porosz háboruban márhadnagy voltam: vitézségi érmet is hoztam haza magammal. Annak isurát tudom adni, hogy hogyan szereztem.
Mikor Benedek kiadta azt a korszakalkotó ordre du bataillet,mely szerint a katonáknak megtiltatik a pipát a patrontáskábadugni, én voltam e rendelet végrehajtásánál a legserényebb. Énmagam a századomnál negyvennyolcz makrapipát koboztam el a bakáimtölténytartóiból; be is szolgáltattam a generalintendaturának.
Ezért kaptam a medáliát.
Szereztem ugyan Szadovánál egy kardvágást is a fejemre; ha egytüzérhadnagy kollegám fel nem szed a földről, az ágyujárafelültetve, Nikkelnek hitták a derék embert, hát ott taposnakös