Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 183. oldalontalálható.
TÖMÖRKÉNYISTVÁN:
CÉLSZERŰ SZEGÉNY EMBEREK.
SAJTÓ ALÁ RENDEZTE ÉSBEVEZETÉSSEL ELLÁTTA:
MÓRAFERENC.
A DÉLMAGYARORSZÁG HIRLAP-ÉS NYOMDAVÁLLALAT KIADÁSA
SZEGED, 1922.
TÖMÖRKÉNY.
I.
Az élettörténetéről beszéljek? Nincs neki. Élete külső adataival– onnan kezdve, hogy született 1866-ban a ceglédi vasúti állomáson,útközben és meghalt 1917 április 24-én Szegeden, azOroszlán-utcában, amelyet már Tömörkény-utcának hívnak – nemlehetne megtölteni egy oldalt. Heroikus lendület, romantikusélethullámzás a pályájából csak úgy hiányzik, mint a művészetéből stitánkodásnak soha nyoma se volt egyikben sem. Ami emberi szemneklátható volt belőle, a legpolgáribb élet volt és ha valamire büszkevolt, nyilván erre volt az. Tisztelte az Istent és a királyt,adókönyve és életbiztosítási kötvénye mindíg rendben volt, szerettea fehér mellényt, a hámozott szőlőt, baráti összejövetelek amabiliskonfuzióit és zuhogó esőben a friss szántások közt valókocsikázást; soha nem lázadozott haragos szóval a társadalmi rendellen, noha éjfél után sokat kifigurázta, sokra becsülte felsőbbhatósága elismerését és minden órában megtudott volna halni acsaládjáért – ime, ez majdnem az egész ember. Még se egészen az,volt benne valami, ami mindenkitől megkülönböztette a világon ésakármennyire rejtegette, mindjárt elárulta a rendkivüli embert. Aboltozatos homloka talán, vagy a szemeiben világító lámpás. Talánaz ötletek aranymuslincái, amelyekkel jókedvében telerajzottabaráti körét, talán a tiszta emberi jóság ellenállhatatlanradióaktivitása, de sehol semmi kisiklás a rendes nyomtávolságúsínekről, sehol semmi extra nagyvonalúság. Életpályája szelíd ésegyenletes folyású volt, mint a szegedi Tiszáé – a szabályozásután. Kezdetben persze voltak kanyarodásai és kiöntései, hajnalokpirosságát sokszor ringatta a tükrén és neki is volt gyöngyösenhabzó zöld árja, de hamar mederbe szokott és a folyam nem igenszerette, ha a patakot emlegették. Juventus ventus –, mondtamosolyogva és bocsánatkérőn. -4-
Különben sem tartozott azok közé az emberek közé, akik idegenemberek előtt szeretik nyitogatni szívük fiókjait, ahol finom portszitálnak az évek anyafohászra és gyermekgügyögésre, muzsikáséjszakák számláira és elfakult kézírásokra, régi melódiákra ésszínehagyott pántlikákra. Valahol a szíve fenekén örökösen zengettegy mély húrú líra, de csak egyes-egymagának, soha a világ fülétahhoz közel nem eresztette. Vannak írók, akik azt is följegyzik ajövendő számára, hogy mikor esett ki az első foguk. Tömörkény nemezek közül való volt, szemre személytelen müvészetéből nehéz volnamegkonstruálni az életét. S amiről ő maga nem tartotta szükségesnekbeszélni, élete szövetében mit tapogassa akár baráti kéz is, hogymelyik szál volt az egyéni akaraté, melyik a külső kényszerűségé,melyik a véletlené, ezé a nem eléggé tisztelt, ismeretlen istené,sorsunk egyedül való uráé, akinek minden halandó oltárt emelhe