REGÉNY
IRTA
BIRÓLAJOS
1921
Copyright by JohnBiro 1921.
W. Hamburger,Wien.
A mohácsi csata után Szulejmancsászár rövid látogatást tett Budán, a királyi palota kincseitleküldte Sztambulba, azután összetereltette a budai zsidókat ésmagával vitte őket. Ugy vélte, hogy szüksége van rájuk és hogybirodalmának hasznára lesznek. Az erőszakkal áttelepitett zsidókközül két fivér – Dávid és József – Baja tájékán átszökött a lazagyűrűn, amelyet a szultán lovas katonái vontak éjszakára a zsidóktábora köré, és eljutott a Dunáig. A két fivér itt szerzett egyrozzant ladikot és néhány napig a Duna mocsarai között lappangott,azután visszament Budára. Budán a városi tanács a zsidók házaitekkorra a várnagy engedelmével kiosztotta már a város lakósaiközött; a két fivér tehát egy éjjel kiásta azokat a drágaságokat,amelyeket nemrégen elhunyt apjuk rejtett el egy utcai zendülésidején a háza pincéjében, azután elment Tatára, onnan Sopronba ésonnan Pozsonyba. Ezekben a városokban azonban a zsidókszorongattatva éltek, hajlott hátuak és nyomott lelküek voltak, ésa két fivérnek nem támadt kedve a maradásra. József Olaszországbavágyódott, ahol mind a ketten eltöltöttek egy-egy évet a páduaifőiskolán, Dávid azonban azt mondta, hogy Olaszországból is mindigvisszakivánkoznék Magyarországba, épen úgy, mint ahogyTörökországból visszakivánkozott volna, ha tehát József azt akarja,hogy ő ne veszitse el a lelke nyugalmát, telepedjenek -4- leMagyarországon valahol. Ugy határoztak, hogy ellátogatnak Kassára,ahol elégedetten élt egy Izsák nevü rokonuk, akit néhány évvelezelőtt Lajos király nevezett ki az ottani pénzverő műhelyvezetésére; Kassa felé való útjukon azonban nem jutottak túl azelső állomáson. Reggel indultak el Pozsonyból, déltájban betértekBazinban az ottani kis zsidó község előljárójához, Mihályhoz, akitott Szappanos Mihálynak neveztek, mert nagy szappankészítő műhelyevolt. Itt megismerkedtek ennek a Szappanos Mihálynak a kétlányával, Eszterrel és Judittal; és Dávidnak úgy megtetszettEszter, hogy nem akart tovább menni, hanem ott maradt és nemsokárafeleségül is vette. A tizenhét éves Eszternek mély, meleg, barnaszeme volt; finom, kis orra; puha, szép szája; szelidség, melegség,barna sugárzás és csendes hüség volt az egész lány. Ilyen maradtasszonykorában is. Judit más volt. Hófehér az arca és kékes feketea haja; finoman metszett, hajlott orra volt és keskeny, hideg, szépszája. Nagy szeme mindig olyan volt, mintha kérdezne valamit, vagyolyan volt, mintha nagyon messzire nézne. Józseftől mindenki aztvárta, hogy vegye el Juditot, mint a bátyja Esztert; ő maga is eztvárta magától; néha hosszu órákig beszélgetett Judittal, de nemtudta rászánni magát, hogy megkérje. Érezte, hogy Judit sem akarnáőt. Az én szemem is olyan, gondolta sokszor, mint az övé: mindigkérdez és sohase felel; és ha együtt vagyunk, ahelyett, hogyegymásra néznénk, valami reménytelen messzeségbe nézünk. József ígyaz öregedő Márton nagy bosszuságára nem vette el Juditot, hanem abátyja házánál élt magányosan. Ami ennél még nagyobb baj volt,Juditot nem lehetett -5- férjhez adni, mert ha az apja a házhozhozott valakit akiről azt sejtette, hogy a férjéül szántak, mélyájulásba esett és néha hosszu órákig feküdt mozdulatlanu