– – – Aliusque et idem.
Hor. Carmen seculare.
SÁROSPATAK,
NYOM. A FŐISKOLABETŰIVEL. 1857.
Jelen munka eleje (I–VIII) még a mult év folytán láta világot aPesti Napló „Tárczá“jában, Kemény Zsigmond szerkesztése alatt. Mostaz egészre rá került a sor, s némely módositással azótaimozgalmakat is beölelve, önállóan jelenik meg.
Halaszthatlan szó ez „a hazai bölcsészet“ ügyében, melynekugyancsak itt az ideje. Lehetlen volt benne kettőt mellőzni:polemikus hangot és éles czáfot. Mégis az egész irat utoljáraengesztelő. Mert többre van becsülve benne a tudomány mint a felek,az élet mint a tan, az ész mint a név. Egyuttal czélja is eléggéméltó; a mennyiben a nemzet szellemi életének multjára, gondolat éseszmevilágára van benne utasitás, s ugy kérve a végeredmény alehető hazai bölcsészetben. IV.
Ha szabad emlékeztetni az irodalom ismerőit, nem első ízbenteszek így. Csakhogy ezelőtt a képzelődés megyéje volt a mező, azaza költészet; most a gondolkodásé, azaz a bölcsészet. Vajhasükerülne a kisérlet! Akkor nem maradna többé puszta remény vagyszó a bölcsészetnek meghonosulása. Mivelhogy erre az általamkijelölt s javaslott mód és uton kivül semmi kilátás: erőshitem.
És midőn ily határzottan nyilatkozom, ne vetessék másnak mint ameggyőződés hangjának, mert nem hiszem hogy köztünk valaki ez irántkomolyabban elmélkedett volna, mint én.
Sárospatak, marcz. 19. 1857.
Erdélyi János.
A HAZAI
BÖLCSÉSZET
JELENE.
Mondják, mondogatják, hogy a bölcsészet egyike azontudományoknak, melyek irodalmunkban legkevésbbé vannak müvelve,ápolva. E nyilatkozat a mint egy részről vád akar lenni a magyargondolkodás ellen, ugy más részről sajnálat a multra és buzditás ajövendőre nézve. Akár igy, akár ugy, de ha igaz, el kell vállalni,és ha csakugyan hiány, ki kell pótolni. Azonban e hiány pótlásáragondolván, lehetlen föl nem ötleni azon kivételes állapotnak, hogya tulajdonképi bölcsészet müvelése ugy, a mint tudományosfejlődésében történetileg előttünk készen van, nyilt ellentétbenáll a mai kor jelenségeivel, melyek szerint a világtudományosságát, ha nem visszatériteni, de majdnem kizárólag avalárd (reál) isméretekre szoritani, a bölcsészetet pedig mint neméletrevaló szobai tudósságot vagy mellőzni vagy legalább nempártolni kevésbbé titkolt akarat és terv, mint bármely időszakbanis ennekelőtte. -2-
Meghaladott kérdésül tekintvén azt: vajjon érdemelte-e abölcsészet mint tudomány, hogy ekkép hátratétessék, mire tagadólagfelelek; másfelül: adott-e rá okot a bölcsészet, hogy legkisebbgyanu is támadhasson ellene, mire igennel válaszolok: csak annyitjegyzek meg, hogy a valárd isméretek iránti s az idealizmustvisszatorló irány, szintén egyoldalu és ferde, melyet nem sokáigállhat ki az emberiség; mert eszményiség nélkül legfőbbvigasztalóitól látandja megfosztatni magát. Azonban ezekről szólaniépen nem czélom ezuttal. Nekem a magyar