Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 253. oldalontalálható.
MAGYAR IRÓK
ARANYKÖNYVTÁRA
XXVIII. KÖTET
IGNOTUS
FELJEGYZÉSEK
BUDAPEST, 1909.
GRILL KÁROLYKÖNYVKIADÓVÁLLALATA
IV., VERES PÁLNÉ-UTCA16.
IGNOTUS
BUDAPEST, 1909.
GRILL KÁROLYKÖNYVKIADÓVÁLLALATA
IV., VERES PÁLNÉ-UTCA16.
Nap nyomdarészvénytársaság, Budapest
Mint egyéb könyveim, ez a mostani is ujságiró munkája, vagyismajd minden darabja napból szakadt és naphoz kötött.
Ez nem szégyen s nem titkolni való s épp azért, mikor igykönyvbe való illesztéssel egy időre meg akarnám menteni, ami ezirások megfigyeléseiben egy napnál vagy két hétnél tovább is igazmaradhat: nem igyekszem holmi csiszolással vagy átirással rájukhamisitani az eredendő örökbecsüség mázát. Azt tartom, hogy azefféle ujságirói könyvek olyan értéküek, mint az emlékiratok sadataikon s gondolataikon fölül egyik főérdekességük (s időfolytával egyre növekvő) annak megmutatása, hogy a magát mindenidőkön tul elfogulatlannak érző értelmes emberben mint elegyül efüggetlenség a legsiralmasabb divat-rabsággal.
Az itt következő felfogások nem egyjén magam is tul vagyok már saz idő s a fejlődés nem egyre rácáfolt. Hol és mire, azt afigyelmes olvasó itt is, ott -6- is megtalálja, de, mondom, nemérdekesség nélkül való, (bár a csalhatatlanság szinétől ugyancsakmegfosztja az irót) elmulatni azon, hogy mi mindent nem látott meg,ami orra előtt volt s mit vett biztosra, amit képtelenség voltvárnia. Nem mentségül mondom ezt, csak magyarázatul s nem mentségültettem – csakhogy az olvasónak magyarázattal járjak kezére – némelydarab fölé az iratása évszámát.
Budapest, 1909. szeptember havában.
Manikürt akkor még nem igen ismertek, de a mi kisfőtisztelendőnk tömzsi parasztkezén a köröm oly rózsaszin volt solyan gömbölyüre hegyezett, hogy nincs az a Rigaud-portrait,amelyiken különb francia papkörmök előkelősködnének. Francia papotsem igen láttam addig s nem láthatott maga a kis főtisztelendő se,de mikor – reverendában sohsem járt – jószabásu hosszuperuvien-kabátjában oly ügyesen ült bele a selyem-zsöllébe, hogy akabát két szárnya természetes eséssel került alája s mikor rövidlábacskái egyikét átvetvén a másikon, karcsu bokáján feketepantallója alól selyemharisnya fénylett elő s kicsiny – sajnosrövid és széles – lábán csattos, kivágott lakkcipő: én gyerekfővelis megértettem, hogy a kis főtisztelendő az ő szerény, el nembizakodott, de férfias vágyódásával a francia abbéság után érezhonvágyat, a francia