A tartalomjegyzék az 559. oldalontalálható.
Emlékek: – nem napló, nem aháború története – egy esztendei haditudósítói vergődés emlékei.Utazások, tapasztalatok, tudósítások, képek, hallomások,beszélgetések vezérekkel és közkatonákkal, tanúvallomások egészenkicsiny és igen nagy eseményekről. Valakinek a siető sorai, akiujságot-irni ment a harctérre, – nem mindig mehetett oda, ahováakart, nem mindig jutott el oda, ahová indult, csak sodródottide-oda a fronton és a front mögött a többivel együtt, – sokcsodálkozással, sok fehéren maradt lappal a jegyzőkönyvében,öregedő szívében az egyre szótlanabb érzelmek végtelenségével.Valakinek a töredékes feljegyzései, aki az irott betű háborússzerepei közül azt választotta, hogy a magyar katonai katona emberidicsőségének történetéhez anyagot segítsen összehordani, négyország földjéről és földje alól. Eljövendő, szabadabb és szebbszavak anyagát.
Délután három óra.
Rettenetes hőség. Valaki azt mondja: «Ez nem az a jó, száraz,égető meleg, a mi jól esik, hanem valami fülledttudja-isten-micsoda». A kávéház előtt ülünk és minden türhetetlen.A pinczér, a kávé, az ujság, a kocsik, minden. A szomszéd asztalnáluszodáról beszélnek. A meleg az embernek a fejét nyomja, mint egykalap. Ha az ember leveszi a szalmakalapját, úgy érzi, hogy egymásik kalap van a fején, melegebb, nehezebb, szűkebb. Körülöttemmindenki gombolkozik. Egy úr a gallérját is kigombolja. A pinczérarra megy egy czitromfagylalttal, «pohárban». Egy bágyadt hang:«Nekem is». Egy másik hang: «A hét végén lesz demars. Szerbiamindent meg fog adni». Türhetetlen a hőség. Nem lehet se ülni, seállni, se olvasni, se szivarozni. Haza kell menni. Egy hang:«Levetkőzni, megfürödni, estig fel se öltözni…» Egy barátunk hív,menjünk ki a Margitszigetre. Indulunk. A hogy levett kalappalbambán bámulunk az égre a kocsiból, szürke fátyol húzódik a napelé.