A tartalomjegyzék a 203. oldalontalálható.
*
EREDETIJÉT GYÜJTÖTTEÉS MAGYARRA
FORDITOTTA
DR KÚNOSIGNÁCZ
VÁMBÉRY ÁRMINELŐSZAVÁVAL
KIADJA AKISFALUDY-TÁRSASÁG
BUDAPEST
HORNYÁNSZKY VIKTORAKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉSE
1889.
Hornyánszky Viktorsajtója.
Akár az utczára szórt gyöngyök,gyémántok és egyéb drágakövek, úgy hevertek szanaszét a töröknépköltészet kincsei is, anélkül hogy összegyüjtőjük akadt volna,anélkül hogy az őket megillető figyelmet felébresztették volna.Amaz élénk politikai és gazdasági érintkezés alatt, mely köztünk ésa hozzánk oly közel álló kelet közt, már évszázadok óta fennáll,pusztán a porta nyelve, az efendi-világ gondolatköreés az arab-perzsás elemek tarka-barka czafrangjaitól rikítóirodalmi termékek voltak azok, melyek kelet kutatóját érdekelték.Mint török irodalmi mutatványok, csakis ilyenek terjedtek el anyugaton. De hogy maga a nép, az idegen szellemi termékektől megnem betegesített törökség, hogy hogyan gondolkozik, hogyan érezIV.és álmodozik; milyenek a mondái és dalai, legendái és meséi,mindezekről vajmi keveset tudtunk ez idáig. Hiszen maga a«Türk» szó, egyértelmü volt a «paraszt, durva, bárdolatlan»kifejezésekkel, és az a hamis szégyenpir, mely ez epithetonokkiejtésekor az oszmánli arczát elborította, mintha halaványfényét egész Európáig vetette volna.
Igen érdemes munkára vállalkozott tehát dr. Kúnos, amidőn figyelmét ez eddig teljesen elhanyagolt irodalmi kincsrefordította, és e szerteszét heverő drágaságokat összeszedegetve,gyönyörü népmesék díszes koszorujával ajándékozta meg az európaiolvasó közönséget. E mesék jobbára népmesélők ajkairól vannakellesve, a kik gőzölgő mokka nedv és szörtyögőnárgile mellett heverészve, kávéházi kényelemben töltikidejüket, és a boldog nyugalmat kifejező kejf élvezetébemerülvék. Legnagyobb részük azonban a hárem derült éskedélyes lakónőitől származnak, a kik estéken át a tandirköré guggolva, örömest kalandozzák be képzeletükkel a földöntúlivilág tündérek lakta levegőjét. Rideg téli éjszakáknak derült enyheköltészete. Egy részük ismét a keleti képzelődés ama gazdagforrásából eredeztek, melyek főleg a hosszu ramazániéjjeleken szoktak fel-felbugyogni, a midőn a szigoru bőjtidőt vidámlakmározás V. váltja fel, és a midőn a fárasztóTerávih-imára gyenge bágyadtság és áhítozott nyugalomkövetkezik. Ez érzéseket mi nyugat emberei nem is ismerjük.
A keleti embernek a phantásiája mindig is tevékenyebb éselevenebb, mint a gondolkozó ereje. Mert míg ez utóbbi a földibajlódások és küzködések fáradságos voltát juttatja eszébe, addigaz előbbi, mintegy üdülőül szolgálva, enyhíti és gyönyörködteti, ésboldogságának voltaképeni alapfeltétele. A meseköltészet múzsájamindig is elevenebb volt keleten, mint nyugaton, minden rang ésállásbeli eg