Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 199. oldalontalálható.
HARMADIK KÖTET.
PEST.
MÜLLER GYULASAJÁTJA.
1854.
Müller Emilkönyvnyomdája. 1854. Pest Servitatér 1. sz.
Boldog ifjuságom tündérálma: nagyvilág! isten veled!
„Keblem őszinte baráti: a terített asztal, pezsgő és jó zeneközt víg czimboráim! isten veletek!
„Pesti angyalok, ti drága, szép nők, isten veletek!
„Regényes kalandim, ezernyi élvek! órám ütött, válnunkkell!“
Nedves szemeit törölgetve sohajtá ezeket Füzesy Ernő, svisszapillangatott a feledhetlen városra, míg az látkörébőlelveszett; ekkor nehéz sohajjal magát a kocsi párnái közé temetve,multjáról s jövőjéről merenge.
Füzesy Ernő a pesti divatvilág hősei közt tekintélyes szerepetjátszék, hová őt nem összeköttetés, rokonság, és név emelék, hanemsaját ügyessége és – pénz! Atyja egyszerü kereskedő, szerencsésüzletei által roppant vagyonra vergődvén, fia nevelésétől mit semtagadott meg, s ifjú éveit tetszése szerint engedé élni. Ernő márnagykoruságot haladván, atyja komolyan felszólitá, hogy afővárosból haza -4- sietvén, ha kegyeiben s kedvezésibenrészesülni akar, az – általa most szerzett – jószág kezelésétátvevén, személyesen gazdálkodjék.
Szaggatott szívvel vőn búcsut, s az érintett jószágrautazott.
Harmadnap megérkezett. Atyja ott várta.
Ernő szemeibe könyek nyomultak, midőn a – hajdan igen díszes,most alig lakható – urilakba lépett. „Itt éljem át napjaimat;“ egondolat czikázott át lelkén.
A derék atya azt hivé: a viszonlátás öröme idézi fia szemébe akönyeket, s érzékenyebben ölelé meg.
Rövid társalgás után az öreg úr somfa-botot vőn kezébe, fiáthasonlóra inté, s megindult vele, a földeket megmutatandó. – Holjárt Ernő lelke?
Több órányi járás után ismét az úrilakhoz tértek, mely előttrégi franczia kert maradványa terült el.
– Itt, – mondá az öreg, miután kijelölgeté, hogy mit hovávettessen, – e kertben sok üres tábla van, jó lesz lóherésnek.Mindent megjegyeztél magadnak?
– Mindent, atyám.
– A mi iránt nem vagy tisztában, kérdd a gazdatiszt tanácsát, őügyes; azért adám melléd, s becsületességeért kezeskedem.
– Köszönet!
– Meglátom, mire viszed? tőled négynapi járóföldre lakom, holsaját gazdaságom igen igen elfoglal; tehát ritkán látandjukegymást, de annál több tudósitást várok.
– Igen, atyám.
– E jószág kissé el van hanyagolva, a gazdászati -5- készletekpedig egészen hiányzanak, tehát készpénzre van szükséged.
– Én is ugy hiszem.
– Itt van huszezer pgő, mond az öreg úr, tárczáját átnyujtva;fektesd be ügyesen, s meglátod: hasznát veended.
Ernő gépileg nyult a tárcza után, s atyja kezét megcsókolá.
– S most, folytatá az öreg, miután jó állásba helyezélek, tuddmeg, hogy életemben többé fillérre sem számolhatsz.
– Meg vagyok elégedve.
Az öreg Füzesy búcsut vőn.
Ernő egyedül maradt. Több perczig földre szegzett szemekkelmer