Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 191. oldalontalálható.
UZONI MARGIT
REGÉNY
FIATAL LEÁNYOKSZÁMÁRA
IRTA
BENEDEK ELEK
MÜHLBECK KÁROLYRAJZAIVAL
MÁSODIK KIADÁS
BUDAPEST, 1908
SINGER ÉS WOLFNERKIADÁSA
Andrássy-út10.
Minden jogotfenntartunk.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA
ELSŐ FEJEZET.
Margit levele az íróhoz.
Uram! Egy „vén leány“ küldi önnek ezt a könyvet. Növendék leányvoltam, mikor az első szót leírtam e könyvbe, vén leány vagyokmost, hogy könyvem utolsó oldalára írom: vége. Igen, vége. Akönyv betelt s annak, mit életemből regénynek, vagy legalábbregénybe illőnek nevezhetek, folytatása nincs. Érzem, hogy, bár nemvagyok még harminc éves, vége az ifjuságnak, örökre vége. Az énifjuságomnak, melynek egén többször borongott gyászfekete felleg,mint ahányszor verőfény mosolygott, s mely mégis csak ifjuság volt.Ábrándokkal, reményekkel teljes, bohó ifjuság, melyet álmatlanéjszakákon visszasír a szívem… Bolond szív, sírhatsz, az aranyos,szép ifjukor elmult, elenyészett, nem maradt egyéb belőle ekönyvnél. Az én leghívebb barátomnál, kivel közöltem örömet,bánatot, félve rejtegetett ábrándokat; aki becsületesen megőrizteszívemnek titkait s akit – – ah, nincs erőm arra, hogy tűzbe dobjamőt! A hosszu téli estéken hányszor ültem órákhosszat a kandallóelőtt, kezemben e könyvvel s lelkemben nagy elhatározással: tűzbedobom, tűzbe, nehogy valaki más kezébe kerüljön; oly valaki kezébe,aki nem érti meg egy leányszív vergődését, semmiségeken valóujjongását s ugyancsak semmiségeken -4- való kétségbeesését, sszánakozva mosolyog rajtam vagy éppen kinevet! Meg-megkisértettek alobogó lángok: dobd közénk, ne habozz! Ime, láthatja, uram, akisértésnek ellent állottam. Az ön kezébe teszem le könyvemet.Olvassa el s ha van benne a nyilvánosság elé bocsátásra érdemes, afiatal leányok lelkét, szívét nemesen termékenyítő, ne engedjenyomtalan elenyészni életemből a hasznosat, a példaadót. Öntseirodalmi formába -5- az én dadogásomat. Nem hiúság, nemszereplési vágy vezérel, hisz a név, melyet levelem alá írok, nemaz én nevem, csupán a keresztnév az enyém. Majd talán, az életalkonyán, a véletlen összehoz önnel s alkalmam lesz egy gyönge, demeleg kézszorítással megköszönnöm, hogy nemcsak végigolvasta az éndadogásomat, de méltónak is találta arra, hogy megtermékenyítse amagyar leányok szívét, amiként cselekedte ezt egykor SzentpáliKatalin tanulságos életének megírásával.
Igaz híve:
Uzoni Margit.
