Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 409. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=BeVkAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR ÖSSZESMŰVEI
NEMZETI KIADÁS
IX. KÖTET
A RÉGI JÓTÁBLABIRÁK
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1894
A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
A FRANKLIN-TÁRSULATTULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1894
VALAMI ELŐSZÓFÉLE.
Hajh boldog idők! Hajh szép fiatalságunk évei!
Mikor ifjak voltunk, úgy szégyenlettük fiatalságunkat, úgyóhajtottuk, hogy bár csak már vének volnánk, bár megérnők abölcseség éveit, ne hínának bennünket gyermekeknek többé; és imeeljött az öregség, őszülő hajával, keserű tapasztalásaival, időjósbajokkal minden tagjaiban; itt is fáj, ott is fáj, semmi izecskénksem szolgál bennünket úgy, mint azelőtt; megárt a harag, megárt amulatság, vesződünk a hypochondriával, ezzel a kellemetlenprókátorral, kit a halál küldött a nyakunkra, hogy egy gonosztartozást szüntelen sürgessen rajtunk. Ilyenkor azutánfelsohajtunk: hajh boldog elmult idők, hajh szép fiatalságunkévei!
Csak még egyszer gyermekek lehetnénk. Pedig eljön az is: avénség gyermekkora. Mindennap egy nótát felejtünk, s utoljáraminket is elfelejtenek nótáinkkal együtt.
Lehet annak tiz esztendeje, hogy egy ismerős pesti vendéglőbenvolt egy nagy kerek asztal, mely régi törzsvendégek számára voltlefoglalva. Ott ültek delenként a főváros ismerős táblabirái,ifjabb és vénebb szónokok, tisztviselők, vén poéták, tudósok;nyájas, jó, derült arczok, kiknek még haragjokban is több szeretetvolt, mint más emberek nyájasságában, kiknek vitatkozásaithallgatni gyönyörüség volt és tanulság, s kik ott naponként úgyjöttek össze, mint egy család tagjai s ha egyik elmaradt egy nap,az után valamennyi kérdezősködött, sajnálkoztak -2- rajta, habaja volt, s ellátták százféle tanácscsal, hogy bajátólszabaduljon.
Nekem is szorítottak egy kis helyet ennél a kerek asztalnál;akkor még fiatal legény voltam, s attól fogva mindig híve maradtama kerek asztalnak.
Pár év mulva azután már könnyebben elfértünk a kerek asztalmellett, későbben még több hely jutott egy embernek; az ismerősarczok eltünedeztek, a hangos viták elhallgattak, az ember jön,leül, gallérja mögé hányja az ételt, fizet és megy. Még tavalyakadtam néha-néha egyre a régi ismerők