(EGYSZERELEM-GYERMEK)
REGÉNYKE
ÍRTA
KRÚDYGYULA
BUDAPEST,1922
AZ ATHENAEUMIRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T.
KIADÁSA
10514. – Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
Emlékül
ifjúságomnak.
Újhold volt, – farsangban – és N. N., ennek a történetnekismeretlen hőse, azzal töltötte idejét, hogy a városon kívül, egykocsmában üldögélt, amely a Fehér Farkashoz volt címezve.
Sokan azt mondják, hogy elmult már a régi világ, midőn azemberek a kedvteléseiknek éltek. A kémények nem füstölögnek olyőszinteséggel Magyarországon és a szívek befásultak. Ámde akármintújhódik a világ, – hiszen ez a természete, – mindig akadnak utasok,akik a vonatról lekéstek.
Ezek a lemaradt pasasérok (akiknek egyike N. N. is) továbbhordják régi, molyette bundáikat és szinte sírból feltámadthangulataikat. A borbéllyal ugyanazt beszélgetik beretválkozásközben és hajukat úgy fésültetik, mint harminc esztendő előtt. Anőkről megmaradt a véleményük, amelyet Vörösmarty úr könyveibőlmerítettek. A barátság szent fogadalom és az élet célja: a temető…Bármikor találkozol velük, mindig egyforma a kedvük s mindigugyanazt mondják. Sokáig viselnek egy kalapot. A nyakkendőjükben atű örökös. Az órájuk sohasem áll meg, bár rendesen apjuktólörökölték. Legfeljebb a fejük hajlik közelebb a földhöz éshosszasabban ásítanak. Nem csodálkoznak sem a télen, sem a nyáron.A kék téli este, -4- hókertjeivel, mozdulatlan öregfatörzseivel, a faágak között rejtezkedő fehér fészkekkel, újholdasárnyékaival, mindentudó hallgatagságával éppen úgy nem zavarja mega kedvüket vagy bánatukat, mint a nyári éjszaka holdfénye,boszorkányossága. Drága, boldog, csendes emberek, akik egykedvűenveszik tudomásul, hogy az erdőn kopog a favágó fejszéje s messzireelhallatszik, valamint azt, ha meghalt egy barátjuk, vagyismerősük. Jégszürkeségükben – az élet vége felé – azután oly nagycsendben kezdenek üldögélni, mintha arra spekulálnának, hogy ahalál nem veszi őket észre. Mindennapi emberek, s mégiscsodálatosak, mert emberek. Ó, hányszor néztem őket! Vajjon mirőlgondolkozhatnak?
N. N., aki meglehetős öreg ember volt, például azért járt aFehér Farkashoz címezett korcsmába, a külvárosba, mert az a régipesti vásárok idejében: vásárosok, utonjárók tanyája volt. Ebben atisztátalan, félhomályos söntésben hangzott el sok élettörténet,amelyet utasok egymásnak elmondogatnak. N. N. kedvelte aváltozatosságot, két kalapja volt, amelyeket felváltva hordott.
Miután megismerkedtünk, egyetmást elmondott életéből, amitfeljegyzék. Ha ugyan kíváncsi valaki egy hétköznapi emberifjúságára.
Mennyi mindenfélét tud énekelni a tücsök egy régi ház környékén,ahol a lakók a végtelen életre rendezkednek be?
Egy olyan sárgára meszelt, fehér ablakszárnyas, piroskéményű,sötétvörös cserépzetű, nagy kapujú, négyszögletes oszlopú, hűségeskomondorú, -5- mélyen hallgató magyar házban, ahol példáulén is születtem, sohasem gondol senki az életnek a befejeződésére.Az egyik esztendő a másik után múlik tökéletes megszokottsággal. Aforduló évszako