Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 187. oldalontalálható.
MÓRICZZSIGMOND
MESE A ZÖLD FÜVÖN
ELBESZÉLÉSEK
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉSNYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1915
A Nyugat nyomdájaBudapest, IX., Lónyay-utca 18.
MESE A ZÖLD FÜVÖN
– ELBESZÉLÉS – -4-
I.
A végbeliek megunták a nagy nyomoruságot, mert immár tizenhathónap óta nem kaptak semmi fizetést, avagy zsoldot.
Zöld fűre mentek hát, mert éhen nem halhattak; ha akirály elfelejtkezett róluk, maguknak kellett utána nézni, hogyvalamit szerezzenek szabad portyázással, a zöld fűvön legelőcsordákból és ménesekből.
De a világ nagyon szegény volt, hiába kóboroltak el napijárásra, nem tudtak elégségest szerezni. Tanyát vertek hát egykisded erdő sarkában s szapora tüzeket raktanak a zöld mezőben s bőlakomát sütöttenek egynéhány lábasjószágból, akit fegyver közthajtottak maguk előtt.
Megeredt aztán a beszéd, ahogy ott hevertek a kövér fűben, arongyos dolmányokon -6- s míg éhesen várták a hús sültét, keserüenemlegették a magas hatalmakat.
– Ha őfölsége akasztófátul vagy rabságtul váltott volna kibennünket, mégis kegyelmesebb fejedelemnek kellene hozzánk lennie!– mondta búsan egy varnyubajuszu, csöndes magyar.
– Az rabnak is mindennapi kenyere megadatik, mi pedig szabademberek vagyunk s éhhel kell vesszünk, – dörmögte a másik vitézlomhán.
– Bezzeg sok vérünk hullásával, jó volt, hogy szolgáltunk az vármegszállásakor és azutátul fogva!
– Ennyi sok hűséges szolgálatunk után mind gyermekestűl ki kellmennünk az nagy éhség és nyomorúság miá!
– Örökös búdosásra!…
Éhesen, erőszakosan kacagott fel egy fiatal fickó:
– Zalavárott száz hajdunak kelletett vón lenni, de mikormeggyütt az német kommandáns, csak négyet tanált a várban, a többielment, mert harapás kenyerük sem volt. Ha a kapitány azemelőskaput -7- fel akarja vonni, asszonyokat kellsegítségül hijnia, mert férfi nincs kéznél.
Öregebbek bólogattak.
– Nem is lehet immár császárt, királyt szolgálni. Minden vitézlőember az urak fizetésére siet, mert az urak az ő szolgájukfizetésében el nem lopnak, hanem pénzrűl, pénzre megfizetnek! Annakfelette jószágokat is sokat osztanak közikben.
– Minden kastélyt, minden udvarházat külön kell az uraknakőrzetni, sok vitéz ember leli még kenyerét ebben az országban.
– Bizony ha ez sem volna, egyszer csak néki keseredne a vitézlőnép és elszánván magát, akár éhen, akár a kötélen, neki mármindegy! S oly dolgokat cselekszenek, akit bizony sok véka buzávalnem cserélne fel űfelsége!
– Se a beste rossz posztókkal, akivel kifizetik a katonát pénzhelyett.
– A komáromi naszádosokról hozták, hogy már ruhájuk sincs. Sokanközülök, mikor az őrségre mennek, a feleségeik ruháját és cipőjétveszik fel!