Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 254. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=7_hiAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XLVII. KÖTET
ENYIM, TIED, ÖVÉ.I.
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1896
ENYIM, TIED, ÖVÉ
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
I. RÉSZ
PFEIFER FERDINÁNDTULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1896
FÉRFI SORSA ANŐ.
TAVASZ.
Huszonnégy ifjú mulat kedvére a ligetben.
Tavasz van. A fákon még nincs levél, csak virág. Azok azaranyba, rózsaszinbe játszó, hímporterhes barkák, mik a lombotmegelőzik, tündéri zománczot adnak az erdőnek; a mező is sárga afűvel együtt ébredő virágtól. A berekben már itthon van afülemile.
Természetébredés van: a vadméh előjön faodujából, megy virágotbújni, ezret egy nap; a nővirágból mézet szí, a hímvirágból hímportszed; a kéjencz! pedig ő maga se nem férfi, se nem nő.
A hol a bükkfák sürüjéből a távolba kilátás nyílik, a zöldvetésektől zománczolt rónán egy lovag-kastély látszik a festőiperspectiva hátterében, oszlopos peristyljével, aranyozotttornyaival; túl rajta ismét sötét erdők.
A huszonnégy ifjú élvezi a szabad lég örömeit, s mulatja magáthajlamai szerint.
Néhányan az erdők mélyét járják; – ki növényeket gyűjt, kiköveket tör kalapácscsal. Amaz orvos lesz valaha, emez bányász. Egypár puskával karján cserkészik a távoli vágásban és vetések között,s a melyik közülök lőtt foglyot hord, tarisznyájára akasztva, azszenvedélyes vadásznak indult; míg a másik, ki elszalaszt nyulat,pipiskét, s csak a vetéseket bírálja, iparkodó mezei gazdát árul elmagában. Kettőnek megint az a mulatsága van, hogy háromszögellésimunkálatokat hevenyésznek: ezekből bizonyára mérnökök válnak. Egyletelepült egy levágott fa -2- törzse mellé, s rajzalbumába egytájkép-részletet vázol. Ez híres festő lesz valaha. Egy félrehúztamagát egy virágtól aranyos juharberekbe, s fuvoláján versenyez acsalogánynyal. Ebben a jövendő nagy zeneművésze rejlik.
Egy csoport az erdei majorlak udvarán a vadgesztenyefák alatt ülaz asztalnál, s jókor hozzálát a kancsóhoz, s a közben hevesenvitatkozik a nagy napi kérdés: a honi védegylet fölött; mellette ésellene keményen feleselnek, indokaik