A tartalomjegyzék a 320. oldalontalálható.
*
Most harmincznyolcz esztendeje, hogy az «Elátkozott család»czímű regényemet az olvasó közönség elé bocsátottam befejezetten,de mégis befejezetlenül. Annyiban egész volt a történet, hogy avezéreszme kiszenvedett benne, az ellentétek összesimultak,átokmondó és átokviselő együtt bukott el s együtt megnyugodott; defönmaradt a rejtély: mi lett a regény fiatal hőseiből, akikeltüntek, családjaikra nézve meghaltak, s a kiket aztán egyharmadik halálra keres – s a kinek arra nagyon erős oka van.
Azon művem utószavában azt igérem, hogy majd megirom én ennek arejtélynek a kibonyolítását egy ujabb regényben, a minek a czíme:«A barátfalvi lévita.» A befejezett regény annyit fecseg ki atitokból, hogy a kalandor hős valahol a Bükk rengetegeiben élelrejtőzve, mint lévita.
Azóta én folyvást viselem ennek a regénynek a tárgyát, mintJupiter viselte a fiát, Bacchust, a testében (hohó! ne kezdjükolyan magasan!) mint rossz adós a váltóóvást a zsebében, a nélkül,hogy az adósságom leróttam volna.
Nagyobb adósságaim voltak, azokat kellett lefizetnem.Irányregények, négy-öt kötetesek. Kedvencz eszméim, a mikbeszerelmes voltam, aztán meg egyéb certa quoniam.
Most azután elkövetkezvén a karácsonyhava, ismét elővesz alelkiismeret-furdalás: számadásrendezés. Kinek tartozunk még?Minden adósságunkat tisztáztuk már? Nincs már semmi gondunk?Rábizhatjuk egészen a kis -4- Jézuskára, hogy aggassa tele akarácsonyfát annak az ártatlan léleknek gyermeki örömére, a ki méghisz, szeret és remél: többet nem tud.
Azt kérdezi tőlem a minap (nyomtatott levélben) egy irópajtásom,hogy mondjam meg neki, mikor volt a legboldogabb karácsonyoméletemben s mi volt annak az okozója? Azt hiszem, hogy mind az ezerfölszólítására azt a választ fogja kapni: «a mikor az anyám karjánültem s vártam, hogy az angyal mikor csönget. Kinyilik az ajtó,tündöklik a karácsonyfa s én megtudom, hogy mit hozott nekem a kisJézus». Mindenki ugyanezt felelheti arra, nem mást.
De