Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 151. oldalontalálható.
KRÚDY GYULA
FELJEGYZÉSEI ÉS ELBESZÉLÉSEI
BUDAPEST, 1919
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA
KIADÁSA
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
Budapestről az utazási könyvek azt írják, hogy gyönyörű ifjúhajadon a vén Duna partjain és tavasszal ibolyaszaga van avárosnak, mint a pesti korzó hölgyeinek; őszidőben Buda adja meg aváros tónusát, lehulló vadgesztenyék kopognak a bástyasétányon, avidékies csöndben áthallatszik a túlsó partról a kioszkbelikatonabanda muzsikája, az ősz és Buda egy anyától születtek.
Húsz év előtt jöttem a városba, mint a Dumas regényéből valóifjú, egy tallérral és mérhetetlen ambícióval, mint atizenhatesztendős emberek szokták. A vonat hajnalban érkezett ésRákoson, a koraőszi levegőben már érezni lehetett Budapest szagát.Akkoriban a gyárkémények és a zöldségeskofák gondoskodtak a városodőrjéről. Lóvasút ment a Kerepesi-úton és olyan vénséges vénkocsisok hajtották az öreg lovakat, hogy szinte azt hihette azember, mindig őszi dér van Pesten. A tülök olykor megszólalt, mintegy régi német városkában és a Váci utcát sör- és virstliszaggallátta el a régi Korona-vendéglő. Az «Uhr»-ban régimódi ruházatúboltosok üldögéltek esténkint és a Párisi-utcában hatvanesztendősmasamód-kisasszonyok díszítették a kalapokat. Ah, mily vén városvolt akkor Budapest! Sneider kisasszony volt benne a legszebbhölgy. -4-
Sneider Fáni az egykori Kalap-utcában lakott és reggeltőlestig atükörben nézegette magát. Olyan szőke haja volt, mint aborbélyműhely ablakában a párisi viaszfigurának, – «párisi szőke»,mondták egykor a műértők a vörhenyeges hajra, – arca fehér és pirosés szeme olyan kék, mint Bécs alatt a Duna. Első kedvesem:szerelmem, nagyvilági ismerősöm, pártfogóm és nevelőnőm voltSneider kisasszony. Kis szobám volt, amelynek ablaka alatt azudvaron ecetfa virágzott tavasszal, vasból való kút állott szalmábagöngyölve télen, amelynek vízihúzója úgy nyikorgott, mintha egydalos, nagyon öreg ember egymagában nótázgatna valahol. Abútoroknak olyan kifelé görbülő lábuk volt, mint a mopszli kutyánakés horgolt terítő volt vetve minden lehetetlen helyre.Vasárnaponkint egy régi óra zenélt az ebédlőben és a könyvespolconpirosba és aranyba kötve Kisfaludy regéi foglaltak helyet. Sneiderkisasszony rózsaszínű fába ékelt tükröt tartott a kezében ésszerelmes volt egy fehérköpenyeges tisztbe, aki Milanóban feküdt. Akönyvek és a regények a huszas és harmincas esztendőket – a multszázadban – már régen letárgyalták, de húsz év előtt aKalap-utcában még biztosan föl lehetett találni egyes öreggavallérokon a Napoleon-kori kék frakkot. Mintha ötven esztendővelkésőbb járnának az órák és Sneider kisasszony elmerengve nézett aszemembe.
– Nem akarna katona lenni? Költő és katona egy személyben?
Mindig orgonaszaga volt a ruhájának, naplót írt -5- és bő,virágos szoknyában ment vasárnaponkint a templomba. Mise utánkülönböző Frédi és Henry nagybácsik, valamint nagynénik, akiketZüzánnak és Rozinak neveztek, jönnek látogatóba; délután egytisztúr ócska vaffenro