Az eredeti képek elérhetők innen: https://hdl.handle.net/2027/hvd.32044011891215.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
REGÉNY
IRTA
KRÚDY GYULA
PEGAZUS KIADÁS
1921
W. Hamburger,Wien.
„Tegnap este tiz órakor érkeztem meg a gőzhajóval és még csakannyit ismerek Budapestből, amennyit az állomás melletti kisvendégfogadóban, a Piros almában láttam; kedves arcu öregkorhelyeket, magukban mosolygó sörivókat, forró szájukat hidegborral öblitgetőket… Valamint nem ismerek többet a városból, mint acipőket, amelyeket éjjel a szálloda folyosóján láttam a bezártajtók előtt és ezek a cipők külsejükkel elmondták, hogy alvógazdájuk boldog, vagy boldogtalan,“ gondolta magában Rezeda Kázmérborus reggeleken, amikor szomoru álmából felébredt ésezüstlakodalmat ülhetett volna a bánattal…
Huszonöt esztendeje lakott Pesten és akkor érezte magátlegjobban, amikor feltette magában, hogy csak ezután ösmerkedik mega várossal, a városi emberekkel. Rossz álom volt minden, amitPestből látott. Uj szempontból, uj látószögből kell nézni azembereket és a világot, a pesti körútakat, a boltokat, a nőket.Félre kell tenni a gyanakvást, az embergyülöletet, a fölényt, azunalmat, -4- amellyel hosszu pesti tartózkodása alattfelvértezte magát, a mindennapi élet kellemetlenségei ellen. Megkell fiatalodni, előlről kell kezdeni mindent, el kell felejtenidolgokat, amelyeket huszonöt esztendő előtt sikerült megtudni azemberekről… Oly naiv bizalommal, gondtalan jókedvvel, sugárzóéletörömmel kell kilépnie reggel az utcára, mintha valóban csaktegnap érkezett volna a Tisza mentéről Biasini ur gyorskocsijávalés a várost olyan állapotban leli, amint régi metszetekről ismerte.Egy reggelen mindent le kell rázni, ami addig történt, ki kellseperni a szobából az embergyülöletet, az életuntságot, olyan ingetkell felvennie, amely eddig nem volt a testén. Fiatalnak ésjámbornak kell átváltoznia, hogy tovább folytathassa az életet.Tudniillik: végét járta.
Lehet, hogy más ember életében is előfordulnak olyan reggelek,amikor megbánás nélkül, pusztán feláradó életösztönből egyszerrefelejteni akarja a multat; Rezeda ur oly komolyan vette ezeket aritka reggeli hangulatokat, mint a szerelmesek kedvesük levelét,vagy boriszszák a rózsaszinű mámort, amelyben elfelejtik mindennyomoruságukat.
Rezeda ur ugy érezte, hogy az esőcseppek olyan régi hangonkopognak az ablakon, mint fiatal korában hallotta az esőt, azudvaron ugyanaz a régi levélhordó tudakozódik utána, aki elsőszeretője leveleit hozta.
A háztetők, a kémények, az ablakok, amelyeket a