Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 630. oldalontalálható.
A TRAGIKUM.
ÍRTA
BEÖTHYZSOLT.
KIADJA AKISFALUDY-TÁRSASÁG.
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA.
1885.
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA
A TRAGIKUM ELMÉLETEÉS JELENSÉGEI.
I.
A tragikum elemei.
Az életnek és művészetnek minden tragikai jelensége, végsőbenyomásában, megnyugtató. Csak végső és határozó benyomásában,mert teljes hatását egyetlen érzésbe foglalni ép oly lehetetlen,mint általában a fenség képeiét, melyek a megaláztatás érzelmeibőlemelnek föl bennünket a végetlen eszméjéhez. A tragikai jelenségekis izgató küzdelmeken, félelmes összeütközéseken és részvétkeltőcsapásokon át törekszenek megnyugtatásunkra és fölemelésünkre.Hatásuk ebben éri természetes tetőpontját s ebben hangzik el.
És mivel emelnek föl oda, a hol lelkünk felzaklatott érzéseilecsöndesűlnek s helyöket bizodalom, kibékülés, megnyugvás, sőtgyönyör foglalja el? Oly eszmék érvényre juttatásával, győzelemrevezetésével, melyeket a természeti és erkölcsi világban jogosan ésszükségszerűen uralkodóknak tekintünk; erőnk fentartóinak,-6-hitünk biztosítékainak, létünk alapjainak érzünk és tudunk.Legalább a világnak arra a képére nézve, melyet a tragikus költővagy művész előttünk feltár, ilyenekűl ismerünk és elfogadunk.Sophokles Antigone bukásával a közrend,Kreonéval a kegyelet eszméjét vezeti diadalra. Romeo ésJuliában a családi kötelék erejének, Julius Caesarban akorszellem megmásíthatatlanságának, Coriolanban a hazairánti hűség megtörhetetlenségének gondolata foglalja el lelkünket.V. László halálával az eskü szentségének eszméje ül diadalt, Bánkbán romlásában a törvényes hatalomé. Az Ember tragédiája avégtelenben való részességünk éreztetése által békít ki sorsunkkal.Mindezek az eszmék: haza és család, állami rend és korszellem,természeti kényszer és erkölcsi törvény, szabadság és gondviselés:egy közös fogalomra utalnak bennünket, melynek öszhangos tartalmátképezik. Nem magukban álló, külön-külön hatalmak, hanem csakelemei, töredékei, nyilatkozásai egy közös és egyetemes hatalomnak,egy minden irányú, általános tökéletességnek, mely uralkodikfölöttünk, vezeti lépéseinket, irányozza tetteinket s kifejezimagát pályánkban. Lelkünket kibékülés és megnyugvás szállja meg,mint Ádámét, a hányszor csak érezteti magát velünk. Kénytelenekvagyunk megnyugodni benne, s örömmel teszszük, mert csak ezbiztosíthatja boldogulásunkat. Érvényesűl -7- általunk,igyekezeteink, cselekvéseink, életünk által, akár szép szerével,akár törés-szakadás útján. Hódolatunk által, ha egész t